Kiapadhatatlanul él bennem az alkotásvágy. Amióta csak emlékszem, mindig készítettem valamit. Sok-sok kreatív területbe belekóstoltam, mire eljutottam ide, ahol most vagyok. Fűztem gyöngyöt, varrogattam, horgoltam, szőni tanultam, sőt még cukrász is lettem! Miközben ezekkel foglalatoskodtam újra és újra felbukkant az ötletgyűjtéseim során a scrapbook kifejezés. Ami aztán nem hagyott nyugodni. Lehetőséget adott arra, hogy a rejtett „szép papír” mániám előtörhessen. Első bátor döntésként megvettem a Sizzix gépemet, amivel egy új világ nyílt meg előttem. Egyszercsak arra eszméltem, hogy a korábbi hobbijaim háttérbe szorulnak és csak papírozok. De azt nagyon! És jó! És szeretem!
Néha az okozza a fejtörést, hogy melyik technikát is alkalmazzam. Legyen rafinált a végeredmény, mint fülek és rejtett tartalmak, vagy inkább a művészet felé hajoljon, amikor a színeket, textúrákat, mintákat rétegezem egy harmónikus, egységes egésszé?!
És a kettő között vannak a letisztult, egyszerűbb, ámde elegáns lapok, amik kevesebb idő alatt, kevesebb alapanyagból készülnek el (ezért az áruk is alacsonyabb). Eleganciájuk és a harmóniájuk azonban ugyanúgy közvetítik a gondoskodást és méltó díszei is lehetnek egy otthonnak. Így nem csak egy képeslap, hanem emlék, beszélő tárgy.
A művészi oldalamon túl 4 gyermekes édesanya és tanító néni vagyok, időnként cukrász :-). Kikapcsolódásként, öngondoskodásként alkotok. Ez az a tevékenység, ami feltölt, kipihentet. Szívesen vennék részt az alkotásaimmal egy-egy meghitt, kedves köszöntésben. Képeslapjaim nem tömegtermékek. Bár tudok hasonlóakat készíteni, de nincs két egyforma. Főleg a technikásabbak készülnek limitált példányszámban.
